20 év zöldségtermesztés után Dan Loagăr abbahagyta! Stratégiai változások a Scânteiai gazdaságban!

20 évig tartó zöldségtermesztés után, Dan Loagăr (51 éves) termelő, a Ialomița megyei Scânteiaból úgy értékelte, hogy a kert már nem jelent kihívást, emiatt feladta, más olyan tevékenységekre összpontosítva, amelyekben szakértelemmel rendelkezik. A vetőmag előállításáról van szó a nagy vetőmag-konszernek számára.

A korábbi tevékenysége csúcspontját 7 évvel ezelőtt érte el, amikor nagyban szállított az iparnak, és majdnem 150–170 hektáron termesztett paradicsomot. Majd elkezdett a kiskereskedelmi láncok számára szállítani az elmúlt 3 évben, ezzel egyidőben Dan Loagăr fokozatosan csökkentette termőföldjét, 2019-ben elérve a 45 hektárt.

Miután több stratégiai változtatást eszközölt az üzlet optimalizálása céljával, a múlt év volt az, amely meggyőzte a ialomițai termelőt, hogy hagyjon fel azokkal a tevékenységekkel,amelyek negatívan érintik az aktivitása pénzügyi eredményét: „Nincs több zöldségem. Az elmúlt 3 évben folyamatosan veszteség ért ezen a téren. Tavaly egy kővihar sújtott, és úgy döntöttem, hogy nem ültetek semmit. Az egyetlen ok, amiért feladtam a munkaerő volt, amely nem túlságosan képzett. A jó és szorgalmas munkavállalók külföldre mentek, és az országban maradtak azok, akiket nem fogadtak külföldön, és akiknek nagyon nagy igényeik és pénzügyi elvárásaik vannak. Körülbelül 4 évvel ezelőtt 6,5-7 lejt fizettem egy órára, a díj azóta nőtt, és elérte a 13-14 lej / órát, s május 1-jétől a 10% -os állami adón kívül 25 százalék CAS-t is kell fizetni.

Elméletileg az új adók bevezetése után a munkáltató döntése volt, hogy a napszámosok esetében visszatartja-e a CAS-t, vagy a cég pénzéből törleszt. A mi térségünkben azonban, mivel nagyon nagy a versengés, hiszen sok magánvállalkozónak van szüksége napszámosra, a maximumot kellett nyújtani, másképp nem jönnek. Máshová mennek. Oda jutottunk, hogy egy napszámosra napi körülbelül 140–150 lej költségünk volt, az államnak fizetendő összeggel együtt. Az év végén, amikor számadást készítettél, rájöttél, hogy valójában azért dolgoztál és kockáztattál, hogy tudd kifizetni a napszámosokat. Régebb, amikor több kertem volt, napi 100-150 embert fizettem.

És úgy döntöttem, hogy feladom, mert a kert már nem jövedelmező.” Miután az 1990-es évek a kereskedelemben való tapasztalatgyűjtés évei voltak, Dan Loagăr kertészkedési tevékenységeinek története tulajdonképpen a piacok fejlődésének kicsinyített reprodukciója, mása volt: „Körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdtem egy kis területtel, kb. 4,5 hektáron, amelyre paradicsomot és hagymát ültettem. A piacnak szántam. Elsősorban közvetítők vásároltak. Ilyen volt akkor. Aztán 2006-2007-ben, amikor körülbelül 10 hektárom volt már, nem több, elkezdtem dolgozni az iparral. Az árak alacsonyabbak voltak, de biztosabb volt az üzlet. Többé nem vártuk, hogy a kliensek házhoz jöjjenek hozzánk, és kérjük őket, hogy vegyék át az árunkat. Nem akartam ennyire másoktól függni, ezért inkább az iparral dolgoztam. 2016-ig 90% -ban az iparral dolgoztam. Az iparban a közvetítőkhöz képest gyakran fele áron vagy kevesebbért értékesítettünk, de garantáltan nagy mennyiségeket adtam el. A közvetítők helyett inkább az iparral dolgoztam. A 2015-ös, 2016-os évek körül azt láttuk, hogy a gyárak beszerzési árai majdnem 10 év alatt csak 10-20% -kal emelkedtek, de ugyanabban a majdnem 10 évben a ráfordítások csaknem 100% -kal növekedtek.

Ezen felül problémákba ütköztem az áruk szállításával, és átvételével kapcsolatban is. Ezért, még ha eleinte el is veszítettem egy-két évet, úgy döntöttem, hogy a szupermarketeknek fogok szállítani, és ilyen irányú beruházást eszközöltem, az áruk válogatására, mosására és csomagolására szolgáló berendezésekbe fektettem. Tavalyig dolgoztam a kerttel, amikor arra a következtetésre jutottam, hogy a zöldségtermesztés már nem kifizetődő a gazdáknak, mivel sok munkaerőt igényel. A piacra szánt paradicsom, paprika, padlizsán és minden, ami az emberi munkaerő bevonását jelenti, már nem érdekes.”

A kiskertészet és a mechanikus zöldségbetakarítás a jövedelmező

Dan Loagăr az Agrointeligența – AGROINTEL.RO –nak részletezte, hogy milyen haszonra tehetnek szert azok, akik elkezdik a kertészkedést 2-3 hektárnyi területen úgy, hogy közben biztosított az eladás a végső fogyasztó számára: „A kert továbbra is jövedelmező kis magánvállalkozók számára, akiknek a profit jelenti a fizetést. Abban a pillanatban, amikor valaki másokat dolgoztat, és fizetést ad nekik, a napszámosnak adott összeg tulajdonképpen a vállalkozó nyeresége, és így nincs értelme folytatni.

Úgy gondolom, hogy a 2-3 hektár az optimális terület egy kis zöldségtermelő számára, mert nagyon fontos, hogy minden árut el tudjon adni – és most a COVID-19 járvány miatt nagyon jó lehetőség adódott arra, hogy az árut közvetlenül a fogyasztónak értékesítse. Vagyis, hogy kihagyja a közvetítőket. Csak így lehet a kertet jövedelmezővé tenni. Sok kistermelő van, akiknek most lehetősége van az eladásra online megrendelés vagy előfizetés alapján. Ezek a kistermelők gyakran heti rendszerességgel visznek házhoz zöldségeket, közvetlenül a fogyasztónak, és ez a legfontosabb.

Egy 5 aktív taggal rendelkező család számára, amely 2-3 hektáron termel, és közvetlenül a fogyasztónak értékesít zöldségeket, személyenként havi 3000-4000 lej jövedelemmel számolhat a tevékenység ideje alatt, azaz májustól szeptember-októberig. A tevékenység időtartama attól függ, hogy mit termesztenek. Gyakorlatilag egy ilyen tevékenység havonta 15.000-20.000 lej nyereséget hoz az aktivitás hónapjaiban. Tehát egy év alatt a kis kertészek családja kb. 100.000 lejt tehet félre, ami nagyon jó. Az érdeklődőknek jó tudniuk, hogy a kezdeti beruházás költsége megegyezik a tevékenység első évében elért nyereséggel. Ez nem a mi számításunk, hanem egy olyan emberé, aki két évtizede zöldségtermesztéssel foglalkozik: „A paradicsom esetében például az alapanyagokba eszközölt beruházás, ideértve a betakarítási munkálatokat is, hektáronként 50.000 lejre rúg, a paprika esetében 70.000 ezer lejre, az uborka esetében pedig 100.000 lejre hektáronként. A 2-3 hektáron a berendezésekbe történő kezdeti nagy beruházások körülbelül 100.000 lej költséget jelentenek. Szükség lenne egy 18–22 lóerős kis traktorra, ekével, kapával, medencére a kezelésekre, kisteherautóra a termés szállítására, öntözési költségekre és egy pajtára, ahol a kertész megszervezheti tevékenységét, elraktározhatja a ládákat, csomagolhatja az árut.

A termelőnek, hogy minden árut el tudjanak adni, szükségük van egy kis tehetségre is a marketing területén. Ezért egy weboldal is nagyon fontos, de megállapítottam, hogy az elmúlt hónapban sokan készítettek weboldalakat a kistermelők támogatására. A társadalmi interakció csökkentése ebben az évben elősegíti az eladások növekedését az ilyen típusú csatornákon keresztül, az online megrendelések révén”. Jövedelmező lehet a gazdáknak, akik a mezőgazdasági növénytermesztésben érdekeltek, ha a gépesített betakarításba fektetnek: „A kicsiben való kertészkedés mellett a zöldségtermesztés jövedelmező lehet a teljesen gépesített aktivitás esetén, ahol nincs szükség munkaerőre. Amihez munkaerőre van szükség, az már nem jövedelmező. Jövedelmező, ha az ipar számára termelsz paradicsomot, amelyet kombájnnal gyűjtesz be.

De például a paradicsom esetében a használt kombájn körülbelül 100.000 euróba kerül, egy új ára pedig eléri a 200.000 eurót. Éppen ezért nagy területei kell, hogy legyenek annak, aki ezzel foglalkozik, és a számításokat nagyon jól kell elvégeznie, mivel a paradicsom ipari ára nagyon alacsony, kb. 85-90 euró tonnánként, és sajnos a legtöbb támogatást a gyárak, és nem feltétlen a gazdálkodók kapják.”

Dan Loagăr magyarázata a román zöldségtermesztők ellehetetlenítésére

A tisztességes munka jövedelmezőtlenségének paradoxonját Loagăr a következőképpen magyarázza: „Mondok egy példát. Amikor elkezdtem a paradicsom termesztését az ipar számára, érdeklődtem, és meghallgattam, amit a tájékozottabbak mondtak nekem. Példaként Olaszországot említették. Olaszország egy olyan ország, amely összehozza az alapanyagok termelőjét és forgalmazóját, a csepegtetőrendszer gyártóját, a vetőmag-termelőt, a mezőgazdasági termelőt és a zöldségfeldolgozó üzemet. Mindenki egy asztalnál ül, és úgy határozzák meg az árakat, hogy az év végén mindenkinek legyen valami nyeresége. Nálunk nincs ilyen. Mindenki magára gondol. A romániai gyárak nem gondolkodnak távlatokban.

Csak azt gondolják, hogy abban a pillanatban a lehető legjobbat hozzák ki maguk számára a helyzetből, és a lehető legjobb pénzügyi mutatókat produkálják. De sajnos nem gondolnak arra, hogy  mi lesz, ha továbbra is csak magukat nézik, és figyelmen kívül hagyják azt, aki dolgozik, és árut szállít nekik, és nem gondolnak arra, hogy jövőre ők már nem tudják újra megművelni a földeket, vagy többé már nem akarnak nekik szállítani.  Sajnos a legtöbben nem gondolkodnak. Kihasználják a jelen pillanatot, amennyire csak tudják”.

Jelenleg Dan Loagăr vetőmagtermesztésbe fogott azon a területeken, ahol korábban kertészkedett. Jelenleg 390 hektáron dolgoznak, az összest öntözi. Ezzel a szerencsések közé tartozik a jelenlegi rendkívül aszályos évben. A megművelt földterület 80% -án kukorica-, búza- és a borsómagot termel. A mezőgazdasági termelő korábban is dolgozott a nagy vetőmagvállalatokkal, párhuzamosan a zöldségtermeléssel, így a kertészkedésről a vetőmagtermesztésre való áttérés zökkenőmentes volt.

„Az egyetlen periódus, amikor emberekre van szükségem a június 15-től július 15-ig terjedő időszak. Lehet, hogy ekkor 100-150 emberre van szükségünk, mert sok hektárunk van. De ez csak egyetlen egy, és mégsem 7-8 hónap, mint korábban. Ez már csak játék“.

A szabadban végzett munka szabadságot és friss levegőt jelent

Dan Loagăr a vállalkozás látható arca. A valóságban a mezőgazdasági vállalkozásuk családi biznisz, a szó legtisztább értelmében: „Mindannyian benne vagyunk! Apámmal, Ion Loagărrel (78 éves) kezdtem, aki most karanténban van, és akivel a sürgősségi időszakban csak képek és a földekről származó felvételek révén tartottam a kapcsolatot, ezeken keresztül megmutattam neki, hogy mi történik itt. Aztán itt vagyok én, aki reggeltől estig a földeken tartózkodom, 24-ből szinte 18 órát. Haza csak aludni járok. Itt van még a lányom, Izabela (29 éves), közgazdász, aki könyveléssel és az intézményekkel való kapcsolattartással foglalkozik.

Ő is napi legalább 10 órát dolgozik. A vejem, Adrian Neagu (30 éves) két hónappal ezelőtt felmondott a rendőrségen, ahol addig dolgozott, és ő lett a jobb kezem a földeken. Abszolút mindenben segít nekem itt. Reggeltől estig együtt dolgozunk. És nemrég csatlakozott hozzánk a fiam, Andrei (23 éves), aki utolsó éves a kertészeten. Most a legtöbb idejét a telefonnal tölti, hiszen online oktatáson vesz részt, így keveset jön ki a földekre, de egyébként talál időt arra, hogy dolgozzon a vállalkozásban. Mindkét gyerek 20 éves kora körül kezdett el jönni segíteni. Az idő múlásával mindenki részvétele természetessé vált”.

A Loagăr család számára a mezőgazdaság nem szakma, hanem életmód: „A nap, a levegő, sőt, végső soron a por is része annak, ami a farmon történik, valamint a tény is, hogy együtt vagyunk – ezek adják a munka szépségét. Még azt sem éreztük, hogy rendkívüli helyzet állt fenn, és vannak korlátozások, mert mindig itt volt a család, együtt, a farmon, apám kivételével. Ezen a kényes időszakon kívül minden alkalommal együtt voltunk. A farm a szabadság érzést adja nekünk! Az év folyamán keményen dolgozunk, de télen van időnk feltöltődni. Erre van december, január és a fél februári hónap. Ilyenkor néha elutazunk melegebb országokba. Két és fél hónapos otthon tartózkodás és a vakáció után elkezdünk unatkozni, és alig várjuk, hogy felmelegedjen az idő, és elkezdhessük a felkészülést a következő szezonra.”