A törvény, amely valóban segíthet a román gazdálkodóknak

Másodszor nyújtották be a Parlamentnek a törvényt, amelynek valóban van ereje a román gazdák támogatására, legyen szó mind kis, mind azokról a gazdákról, akiket ma „nagynak” tartunk, de amelyek nem érik el a multinacionális vállalatok szintjét. Az új törvényt ugyanebben a formában nyújtották be a választások előtt, de tovább tolták az új törvényhozóknak.

A L49/2021 –es tervezet adja azt a törvényt, amellyel az élelmiszer-ipari tisztességtelen gyakorlatokról szóló irányelvet átültetik a román jogszabályokba. Teljes neve a következőképpen szól: A 2019/633 – as irányelv (EU) a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási lánc vállalkozásai közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (LINK).

A jogalkotási kezdeményezést Cristian Buican Vâlcea-i PNL-s parlamenti képviselő terjesztette be, és az a hír járja, hogy a törvény kidolgozója tulajdonképpen Aurel Simion államtitkár, aki egy hagyományos hústermékek márkáját megalapító vállalkozó is.

Miért mondjuk, hogy ez a törvény megváltoztathatja a dolgokat? Mivel az irányelv, amelyre épül, Brüsszelben készült a termelők támogatására, másodsorban azért, mert a törvény nem odázható el a parlamentben. Az irányelv a romániai jogszabályokba történő átültetésének határideje május 1-je.

A 2019/633 – as irányelv (EU), amint látható, 2019-ből származik. Ez olyan érzékeny kérdés európai szinten, hogy nem ismerünk egyetlen olyan országot sem, amely eddig előterjesztette volna, és amely elsőként gyakorlatba ültette volna. Talán azért, mert óriási a tétje a beszállító és a kiskereskedő kapcsolatában tiltottá váló gyakorlatok miatt. Vitathatatlan: a törvény elfogadásától számított 12 hónap áll a rendelkezésre a kiskereskedőkkel kötött szerződések megváltoztatására.

Kinek szól az irányelv?

A román jogrendbe átültetendő irányelv bizonyos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozik, amelyek a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítésével kapcsolatban merülnek fel:
a) olyan szállítók, amelyek éves forgalma nem haladja meg a 2.000.000 eurót, azon vevők, akiknek éves forgalma meghaladja a 2.000.000 eurót;
b) olyan szállítók, amelyek éves forgalma meghaladja a 2.000.000 eurót, de nem haladja meg a 10.000.000 eurót, és azon vevők, akiknek éves forgalma meghaladja a 10.000.000 eurót;
c) olyan szállítók, akiknek éves forgalma meghaladja a 10.000.000 eurót, de nem haladja meg az 50.000.000 eurót, és azon vevők, akiknek éves forgalma meghaladja az 50.000.000 eurót;
d) olyan szállítók, amelyek éves forgalma meghaladja az 50.000.000 eurót, de nem haladja meg a 150.000.000 eurót, és azon vevők, akiknek éves forgalma meghaladja a 150.000.000 eurót;
e) olyan szállítók, amelyek éves forgalma meghaladja az 150.000.000 eurót, de nem haladja meg a 350.000.000 eurót, és azon vevők, akiknek éves forgalma meghaladja a 350.000.000 eurót;

Világos határidők

A fizetési feltételeket egyértelműen meghatározzák Brüsszelben. Így a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a következő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legalább mindegyike tilos legyen:

a) a vevő fizet a szállítónak,

(i.) ha a szállítási megállapodás előírja a termékek rendszeres szállítását:
– romlandó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében a megállapodásban rögzített szállítási idő lejárta utáni 30 nap után, vagy később, mint az adott szállítási időszakra vonatkozó fizetési összeg megállapításának napjától számított 30 nap, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont;

– egyéb romlandó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében a megállapodásban rögzített szállítási idő lejárta utáni 60 nap után, vagy később, mint az adott szállítási időszakra vonatkozó fizetési összeg megállapításának napjától számított 60 nap, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont; az e pontban előírt fizetési időszakok tekintetében mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a megbeszélt szállítási időszakok nem haladják meg az egy hónapot;

(ii.) ha a szállítási megállapodás nem rendelkezik a termékek rendszeres szállításáról:

– romlandó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében a szállítás napjától számított 30 nap után, vagy 30 nappal a kifizetés összegének rögzítése után, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.
– egyéb romlandó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében a kiszállítás napjától számított 60 nap után, vagy 60 nappal a kifizetés összegének rögzítése után, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

Az i. és ii. pontjától függetlenül, ha a vevő meghatározza a fizetési összeget:

– az i. pontban említett fizetési időszakok a megállapodott szállítási időszak lejárta után kezdődnek, amely keretében a szállításoknak eleget tettek;
– a ii. pontban említett fizetési időszakok a kézbesítés napjától kezdődnek.

Egyéb gyakorlatok, amelyek tiltottá válnak:

– a vevő olyan rövid időn belül felmondja a romlandó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkozó megrendeléseket, hogy a szállítónak nincs ésszerű esélye alternatívát találni e termékek forgalomba hozatalára vagy felhasználására; 30 napnál rövidebb felmondási idő mindig rövid felmondási időnek minősül; A tagállamok kellően indokolt esetekben 30 napnál rövidebb időszakokat határozhatnak meg egyes ágazatok számára;
– a vevő egyoldalúan módosítja a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek szállítási megállapodásának feltételeit, amelyek a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátás gyakoriságához, módszeréhez, helyéhez, ütemezéséhez vagy mennyiségéhez, minőségi előírásokhoz, fizetési feltételekhez vagy árakhoz kapcsolódnak, vagy a szolgáltatások kapcsán (…);
– a vevő olyan kifizetéseket kér a szállítótól, amelyek nem kapcsolódnak a szállító mezőgazdasági és élelmiszertermékeinek értékesítéséhez;
– a vevő a beszállítótól kifizetést kér a mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termékek vagy mindkettő olyan károsodásáért vagy elvesztéséért, amelyek a vevő telephelyén vagy a termékek a vevőnek történő átadása után következtek be, amikor az ilyen kár vagy veszteség nem a szállító gondatlansága vagy hibája miatt következett be;
– a vevő nem hajlandó írásban megerősíteni a vevő és a szállító közötti szállítási megállapodás feltételeit, amelyek tekintetében a szállító írásbeli megerősítést kért; Ez nem foglalja magában azt a helyzetet, amikor a szállítási megállapodás olyan termékekre vonatkozik, amelyeket egy termelői szervezet tagjai szállítanak le, ideértve a szövetkezetet is, amelyeknek a szállító tagja, függetlenül attól, hogy e termelői szervezet státusza-e, az alapokmányban megállapított vagy abból levezetett szabályok és határozatok tartalmazzák az ellátási megállapodás feltételeihez hasonló hatású rendelkezéseket;
– a vevő a 2016/943-as európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében illegálisan szerzi meg, használja vagy fedi fel a szállító üzleti titkait;
– a vevő azzal fenyeget, hogy üzleti szempontból végrehajtja vagy megtorolja a szállítót, többek között panaszt tesz a bűnüldöző hatóságoknál, vagy együttműködik a bűnüldöző hatóságokkal a nyomozás során ha a szállító gyakorolja törvényes vagy szerződéses jogait;
– a vevő felkéri a szállítót, hogy térítse meg a szállító termékeinek értékesítésével kapcsolatos vásárlói panaszok megvizsgálásának költségeit, annak ellenére, hogy a szállító nem volt gondatlan vagy hibás.

A tagállamok biztosítják, hogy az alábbi kereskedelmi gyakorlatok legalább mindegyike tilos legyen, kivéve, ha azt korábban a szállítási megállapodásban, vagy a szállító és a vevő közötti későbbi megállapodásban egyértelműen rögzítették:

a) a vevő az eladatlan mezőgazdasági és élelmiszertermékeket visszaküldi a szállítónak, anélkül, hogy fizetne az eladatlan termékekért, vagy nem fizetne az e termékek vagy mindkettő ártalmatlanításáért;
b) a szállítót olyan fizetésre kötelezik, amely a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeinek tárolását, listázását, kiállítását, vagy a piacon történő rendelkezésre bocsátását érinti;
c) a vevő felkéri a szállítót, hogy teljes egészében vagy részben viselje a vevő által promóciós alapon értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetleges kedvezményeinek költségeit;
d) a vevő felszólítja a szállítót, hogy fizesse meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vevő általi reklámozását;
e) a vevő felkéri a szállítót, hogy fizesse meg a vevő által igényelt, a mezőgazdasági és élelmiszertermékekkel kapcsolatos marketing szolgáltatásokat;
f) a vevő felszólítja a szállítót, hogy fizessen a szállító termékeinek értékesítéséhez használt üzlethelyiségek rendezésével megbízott személyzetért.

A tagállamok biztosítják, hogy az első bekezdés c) pontjában említett kereskedelmi gyakorlat tilos legyen, kivéve, ha a vevő az általa kezdeményezett promóciós intézkedés megkezdése előtt meghatározza az akció időtartamát és az általa értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek mennyiségét, amely becslése szerint csökkentett áron rendel meg.

És végül: tudják, hogy miért fog működni az új törvény? Mivel a szankciókat a Versenytanács fogja adni, amely tulajdonképpen szinte az egyetlen intézmény ebben az országban, amely még mindig szigorú szankciókat szab, nagyságrendileg millió, tíz … százmillió. euró értékben.

UI: PS: Az Agrointeligența – AGROINTEL.RO megszervezte az ELSŐ VITÁT Romániában, az élelmiszerláncban alkalmazott tisztességtelen gyakorlatok végrehajtásáról. Az eseményre március 23-án, kedden élőben, online került sor, és az alábbi videóban megtekinthető:

VIDEO