Juhok nyírása csíkosra – ezt a hagyományt őrizte meg nyájában a fiatal Adrian Dioane

Juhok nyírása barázdásan, csíkokban. A román juhászat eme régi gyakorlatát még mindig őrzik a Zsil – völgyében egyes tenyésztők, akik eltekintenek a kövér juhok „különleges” nyírásának erőfeszítéseitől. Az egyik állomány, amelyben a juhokat még mindig „hullámosan” nyírják, a fiatal Adrian Dioaneé.

Ami egyesek számára valami újnak tűnhet, a hunyadi pásztorok számára régi hagyomány, amelyet a Zsil – völgyében néhány gazdálkodó még ma is megőrzött. Ez egy különleges, régi, ősi módszer a juhnyírásra, amelyet ma már kevesen ismernek és gyakorolnak, de még ennél is kevesebben beszélnek a módozat jelentőségéről.

Mikor nyírják a juhokat?

A juhnyírás kötelező éves gyakorlat, amelyet általában május 15. és június 15. között, melegebb napokon végeznek, amikor a hőmérséklet meghaladja a 10 Celsius-fokot, és a hunyadi pásztorok számára ez a tevékenység büszkeséggé vált. A legkövérebb állományok „csíkosra” nyírhatók, a soványabb juhok esetében nem lehet alkalmazni ezt a különleges módszert.

Juhnyírás – ősi módszer, amelyet a juhászok a mai napig megőriztek a Zsil – völgyében

Juhnyírással foglalkozik a fiatal juhtenyésztő, Adrian Dioane is, aki a Hunyad megyei Petrila helységből származik, és aki családjával közösen 180 juhot birtokol. Mi a látványos Adrian nyájában? A különleges nyírás, hogy a juhok gyapjúja hullámokban vágódik, és ez lett a nyáj sajátossága, amely egyediséget kölcsönöz neki és megszépíti.

Adrian Dioane azt mondta az Agrointeligența – AGROINTEL.RO-nak, hogy ezt a különleges technikát, amelyet a környéken réges-régen alkalmaztak, még a nagybátyjától tanulta. A juhokat kézileg, ollóval nyírják, a gyapjút úgymond rudakba, azaz csíkosra, barázdásan vágják. Ez nem könnyű tevékenység, vallotta be a pásztor.

„Itt, nálunk, a Zsil – völgyében az emberek így nyírtak. Vagyis azt mondták és mondják ma is, hogy ha nem nyírják így a juhokat, akkor azok nem lesznek jók és kövérek. A juhoknak új gyapjúval kell rendelkezniük, hogy így nyírhassák, és hogy kialakíthassák rajtuk azokat a csíkokat. Így láttam a családomtól, nagyszüleimtől, dédszüleimtől, és így tanultam meg én is. Nálunk ez a nyírás büszkeségnek számít, különben úgy vélik, hogy a juh sovány, gyenge” – magyarázta Adrian Dioane.

A bárányok „rudakban” történő nyírási technikája manuális módszer

A gazda elmondta, hogy a Zsil – völgyében nem minden pásztor tudja így nyírni a juhait. A hagyomány nem maradt fenn, mert ez a munka aprólékos, türelmet és ügyességet igényel.

„Nagybátyáimtól, nagyszüleimtől tanultam. Vannak itt olyanok, akik nem tudják, hogy kell így vágni, és ezért hívnak másokat, de egy juhért 10-15 lejért nem megyek, mert tudom, hogy milyen nehéz így nyírni őket! Normál ollóval nyírok, géppel nem lehet ilyen eredményt kihozni. Nekem is van Țurcană Beaza fajtám. Pirossal jelöljük őket, hogy szebbek legyenek! Nincs sok olyan ember, aki tudja, hogyan kell így nyírni, a mai fiatalok nem állnak már oda juhot nyírni vagy tartani. Külföldre mennek, a fiatalok már nem maradnak itt” – mondta a mindössze 23 éves pásztor.

Csak a télen jól táplált juhokat lehet csíkosra nyírni tavasszal

A barázdásra vágás technikája csak kövérebb és szebb juhok esetében alkalmazható. A csíkok csak olyan körülmények között készülhetnek el, ha a juhok egész télen jól ettek – mondta Adrian Dioane juhász.

„Ahhoz, hogy így lehessen nyírni a juhokat, etetni kell őket. Ez egy igazi művészet. Akinek ezer juha van, nem engedheti meg magának az ilyesmit, de én nem keresek annyit, amennyit beléjük fektetek. Van legelőnk, nyáron a hegyekbe visszük őket. Ezért posztoltam egy Facebook-csoportba, hogy pásztort keresek, de nem akarok akárkit. Azt akarom, hogy valaki komolyan segítsen nekem. Hajlandó vagyok jól fizetni neki. Segítek a fejésben is, és a sajtot a családban készítjük” – mondta a petrilai juhász.

Azt is hozzátette, hogy sajnos a gyapjút nem tuja értékesíteni, így végül elégetik vagy kidobják azt.

„Senki sem veszi a gyapjút, és ha mégis, akkor 0,50 lejt adnak érte vagy 1 lejt, nos, 1 lejt r csak az üres zsák, amibe beletesszük a gyapjút. Évek óta nem foglalkozunk vele. Mi is csak sajtot és bárányt, juhot árulunk, vannak idősebb vásárlóim, így adtam nekik. Húsvétkor sok bárányt adtam nevelésre. A környékbeli emberek már nem tartanak sok juhot, még mindig vannak 30-35 juhuk, de nem sokkal több” – mondja Adrian Dioane.

Adrian Dioane 3 napig dolgozott, hogy a teljes juhállományt csíkosra nyírja meg

Visszatérve a nyírás egyedülálló technikájára, a fiatal juhtenyésztő azt mondta, hogy egy ilyen feladat elvégzéséhez néhány napra van szükség. Idén májusban nyírta meg a juhokat.
„Húsvét után, május 5-én nyírtam meg őket. Most a csíkok kevésbé látszanak, nem olyanok, mint amikor frissen vágták őket. Többnyire egyedül nyírtam meg őket, ez körülbelül 3 napig tartott. Ha a juh nem kövér, akkor nem készíthető barázda rajta. Új gyapjújának kell lennie, ha régi gyapjú marad rajta, akkor a csíkok csúnyának tűnnek. Láttam, hogy Kolozs megyében valaki megtanult úgy nyírni, mint nálunk, de én idősektől és dédszülőktől tanultam. Naponta 45 juhnál többet nem nyírhatok, mert nagyon nehéz, keményen meg kell nyírni, ez pedig erőfeszítés. Nem kell sietni, mert könnyen lehet tévedni” – mondta a juhtenyésztő.

A bárányok „rudakban” történő nyírása a Zsil – völgyében élő juhtenyésztők számára büszkeségre ad okot, és annak jele, hogy gyönyörű állományuk és kövér juhaik vannak

Adrian Dioane szerint valószínűleg régebben divat volt a környéken, miután valaki így nyírhatta a juhokat. Mások látták, hogy szépek, és megmaradt a módszer mint szokás, hogy ilyen módon nyírják a juhokat, de csak bizonyos esztenáknál, és manapság egyre ritkábban.

„Manapság senki sem áll neki így nyírni őket. Sokan vásároltak nyírógépet, és felhagytak a fizikai munkával. Szerencsére most vannak olyan eszközök, amelyekbe az állatokat helyezik és azok ott állnak, különben nagyon nehéz lenne a juhokat nyírni” – magyarázta Adrian Dioane, a fiatal juhász.