Vlóban növeli a termőképességet az eke nélküli talajművelés? – Új adatok

A felszíni talajműveléssel, a szántás elhagyásával és a tarlóba való direkt vetéssel kapcsolatos elméletek egy része megdőlt egy tanulmány révén, amely kimutatta, hogy csupán ezeknek a technológiáknak az alkalmazása nem növeli automatikusan a talaj termőképességét, más tényezők is hozzájárulnak a humusz magasabb szintjének eléréséhez.

Az eke nélküli talajművelési rendszer, közvetlenül a tarlóba vetés nem javítja jobban a talaj humuszszintjét, mint más módszerek, nem növeli a terméshozamot. Erre a következtetésre jutott a Bázeli Egyetem kutatóinak tanulmánya, amely megerősíti a Thünen Intézet hasonló jelentését.

A braunschweigi Thünen Intézet kutatója, Axel Don korábban nagyon hasonló eredményekre jutott – írja az Agrarheute.com német magazin.

A Bázeli Egyetem tudósai tanulmányaikat az Egyesült Nemzetek Szervezete által megfogalmazott 17 fenntarthatósági célra alapozták. Ezek közé tartozik a fenntarthatóbb mezőgazdaság elérése. Ezen a területen az elmúlt évtizedekben számos tanulmány készült az erőforrás-felhasználás szempontjából hatékonyabb mezőgazdasági módszerek kidolgozása érdekében.

A mezőgazdaság területén az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Világbank vagy az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) három alapelvet javasolnak: a szántás elhagyását, a szalma feldarabolását és annak szántóföldön való hagyását, valamint a vetésforgót – állítják bázeli kutatók, akik koordinátora Nikolaus Kuhn, a Környezettudományi Tanszék professzora.

A kutatások eddig elsősorban az ekementes mezőgazdaságra és a direkt vetésre irányultak: vagyis nem szántják fel a talajt, a magokat pedig nem művelt talajba ültetik el. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy megvédje a talajt az eróziótól, hogy a talaj több szén-dioxidot tudjon tárolni (azaz a humusz felhalmozódását), valamint a terméshozam növelése.

A kutatások eddig elsősorban az ekementes mezőgazdaságra és a direkt vetésre irányultak: vagyis nem szántják fel a talajt, a magokat pedig nem művelt talajba ültetik, vetik el. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy megvédje a talajt az eróziótól, hogy a talaj több szén-dioxidot tudjon tárolni (azaz a humusz felhalmozódása), valamint a terméshozam növelése.

Kuhn professzor szerint az egyik probléma az, hogy soha nem határozták meg pontosan, mit kell érteni az ekementes mezőgazdaság módszere alatt. Konkrétan nem volt világos, hogy a szalma szántóföldön hagyása az eljárás része-e.

Egyes tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a szántás nélküli mezőgazdaság rendkívül hatékony. Más tanulmányok – például az Axel Don-féle – nem találtak pozitív hatást. A szkepticizmus a gazdálkodók részéről is nőtt, hiszen még a terméshozamok is csökkentek – mondja Kuhn.

A svájci kutató egykori doktoranduszával, Liangang Xiao-val, az Észak-Kínai Egyetemről végzett metaanalízist 49 különböző tanulmány alapján.

Jó eredmények a szalma területen hagyásával

A metaanalízis eredménye a következő volt: a kitűzött célok – a szén-dioxid tárolása (humusz felhalmozódás), a talajvédelem és a terméshozamok növelése – nem valósíthatók meg csupán ekementes mezőgazdaság és direktvetés segítségével. Ha azonban betakarítás után a szalmát a földön hagyják, akkor a kívánt pozitív hatások megfigyelhetők.

Kuhn kifejtette, hogy a korábbi tanulmányok igen változatos eredményei az eljárás pontatlan meghatározásának, de a nemzetközi szervezetek egyszerűsített és univerzális intézkedésekre fókuszáló megközelítésének is köszönhetők.

Kuhn szerint a jelenleg rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a szalma kinthagyása a szántóföldön ígéretesebb megközelítése a fenntartható mezőgazdaságnak, mint az eke nélküli talajművelés.

A tudós azonban arra figyelmeztet, hogy nem szabad ismét teljesen egyetlen eljárásra koncentrálni: „A természet túl sokszínű ahhoz, hogy egyetlen folyamattal globálisan jó eredményeket érjünk el.”

Annak érdekében, hogy ellensúlyozzuk sok gazdálkodó szkepticizmusát a tudomány vagy a politikai környezet ajánlásaival kapcsolatban, fontos, hogy a jövőben ne globális megoldásokat keressünk. Svájci tudósok szerint sokkal inkább a megfelelő folyamatok helyi szintű kidolgozása a fontos.

Thünen Intézet: További humuszfelhalmozódás nélkül

A braunschweigi Thünen Intézet átfogó tanulmányt végzett a németországi mezőgazdasági talajokról, amely többek között kimutatta, hogy az eke nélküli talajművelésnek, amely során vegyszeres növényvédő szerek segítségével megtisztítják a földet a gyomoktól, nincs pozitív hatása a talaj humusztartalmára. Ez egyértelműen ellentmond a legtöbb gazdálkodó véleményének és sok tudós kijelentésének.

Dr. Axel Don, a braunschweigi Thünen Intézet munkatársa, aki a talajállapot átfogó vizsgálatáért volt felelős, szintén megvizsgálta a szántás nélküli mezőgazdaság hatásait, és számos más tanulmányt is értékelt. „A szénlábnyomhoz többre van szükség. Míg közvetlen vetés esetén humusz halmozódik fel a talaj felszínén, addig az alsóbb rétegekben a humusztartalom csökken” – magyarázta Dr. Axel Don.

„A humusz gyökér- és növénymaradványokból, valamint trágyából tevődik össze, ezért főként a termőtalajból származik. Ha nem fordítjuk meg a talajt az ekével, az újonnan képződött humusz a talajfelszín közelében marad” – mondja Axel Don. A talaj felső részében tehát nem egyenletesen keveredik a humusz, ami azt jelenti, hogy kisebb mennyiségű humusz kerül a talaj alsó részébe.

Jobb védelem az erózió ellen, de több vegyszerezés

A Thünen Intézet kutatói több mint 100, a teljes talajprofilt figyelembe vevő vizsgálat eredményeit elemezve megállapították, az eke nélküli talajművelési módszerek átlagosan mindössze 150 kg/hektár évi széntárolást eredményeztek. Sok tanulmányban még a humuszveszteséget is észlelték.

Tehát a következtetés az, hogy a tudósok nem találtak jelentős humuszfelhalmozódást az eke nélküli földmunkálás során. Ugyanez igaz az alacsony talajművelésre is. És ebben az esetben a hosszú távú vizsgálatok átlagosan csak enyhe humusz-növekedést mutattak ki.

Németországban nem annyira elterjedt az eke nélküli mezőgazdaság, mint az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában, de az elmúlt években egyre több gazdálkodó tért át a csökkentett talajművelésre. A cél a talaj szerkezetének javítása és a talaj erózió elleni védelme.

A Thünen Axel Donnal dolgozó kutatói szerint további hátrány, hogy az eke nélküli gazdálkodás csak fokozott növényvédőszer-használattal kombinálva lehetséges. Így legalább egy teljes gyomirtó szer (pl. glifozát) további alkalmazása szükséges az ekementes gazdálkodási módokhoz.

Az ekementes mezőgazdaság miatti alacsonyabb gázolaj-fogyasztás pozitív hatással van a környezetre és csökkenti a költségeket, de a növényvédő szerek előállítása és szállítása üvegházhatású gázokat termel. Kétséges tehát, hogy az ekementes mezőgazdaság valóban segít-e a klíma védelmében.