Ha nem adnak AZONNAL közvetlen TÁMOGATÁST a gazdáknak, később a saját GYEREKEIK és UNOKÁIK MEGÁTKOZZÁK önöket! Mi a teendő?

Ebben a felhívásban nincs semmi patetikus vagy hamis. A COVID-19 válsággal összefüggésbe hozható határozott és fontos lépéseket kötelező módon meg kell tenni a prioritásnak számító élelmezésbiztonság és az önellátás biztosítása érdekében, függetlenül attól, hogy milyen nehéz idők következnek.

Nem értem, nincs racionális magyarázatom arra, hogy az Orbán kormány miért nem hozta meg azt a döntést, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott állami támogatás formájában egymilliárd euró összeget fektessen be a nemzeti mezőgazdaságba!

Néhány nappal ezelőtt a Wall Street Journal egyik szerkesztőségében Henry Kissinger (97 éves, második világháborús harcos) volt államtitkár, a diplomácia és a geopolitika guruja azt mondta: „A nemzetek koherenciája és jóléte azon a hiten alapul, hogy az állami intézmények előrejelzik a katasztrófákat, korlátozhatják azok hatásait, és helyreállíthatják a stabilitást. Amikor a COVID-19 világjárvány véget ér, sok állam intézményeit bukottnak tekintik majd. Nem bír jelentőséggel annak megvitatása, hogy ez az ítélet helytálló-e. A valóság az, hogy a koronavírus után a világ nem lesz ugyanaz. A múlt vitatása nehezebbé teszi, hogy tegyük azt, amit tennünk kell. (…) Most egy korszakos, határozott időszakban élünk. A vezetők történelmi kihívása az, hogy a jövő építése közben kezeljék a válságot. Ennek a tevékenységnek a kudarca felrobbanthatja a világot.”

Nos, tedd ezt az üzenetet párhuzamba a manipulációval, a gyávasággal és a vízió hiányával, vagy azzal, hogy megpróbálnak a politikusok időt lopni tőlünk. Rendben, húzzák az időt, de milyen eredménnyel? Nulla.

Romániának középtávon (12–36 hónap) három fő kihívással kell szembenéznie, mindhármat masszívan kell finanszírozni közpénzből: egészségügy, köz- / nemzetbiztonság és élelmiszer-önellátás. Ha ezt megteszik, akkor a román politikai döntéshozóknak esélyük van a Kissinger-teszt teljesítésére, és lehetőséget adnak a nemzet számára az életben maradásra, függetlenül attól, hogy a globális kényszerleszállás milyen nehéz lesz a COVID-19 válság első epizódja után.

Nem hiszem, hogy értelme lenne az egészségügy témájával időzni. A nulla prioritás nyilvánvaló. A közbiztonság szintén fontos. Aki azt gondolja, hogy a következő hónapokban nem fog növekedni a bűnözés, fogalma sincs, milyen világban él. Végül is tragédia és bűncselekmény az emberiség ellen, hogy megszabadulunk a COVID-19-től, de meghalunk a saját otthonunkban egy rablás során. Vagy gazdálkodóként látod a gazdaságod, a mezőket, az istállókat, amelyeket bűnözők bandái pusztítottak el, és akiknek haja szála sem görbül

És így eljutunk az agrár-élelmiszeriparhoz. Románia stratégiai célja, amely megköveteli az összes párt közötti nemzeti paktum megkötését, a románok élelmezésbiztonságának és – amennyire csak lehetséges – az önellátás biztosítása, különös tekintettel az alaptermékekre, amelyeket napi szinten fogyasztunk. Más szavakkal: bármilyen helyzetben legyen étel, és jelentős százalékában hazai termelésből.

Ehhez a román mezőgazdasági termelőknek mint nyersanyag-előállítóknak, de mint  feldolgozóknak is, két dologra van szükségük: egy rövid távú pénzügyi megoldásra, hogy tevékenységüket még a (belső vagy külső) kereslet (bármilyen okú) csökkenése esetén is folytathassák, illetve középtávon egy lendületre,  a versenyképesség és a jövedelmezőség fokozásához.

Vagyis egy olyan finanszírozásra, amely lehetővé teszi számukra a technológiai ugrást (ez mindent magában foglal: jobb bemenetek, felszerelések / gépek, know-how, céggazdálkodás, informatika, öntözés, és egyéb beruházások a mennyiségi és minőségi termelés növelése érdekében), és ugyanakkor pénzre is munkájuk horizontális diverzifikálására (például a nagyüzemi gazdálkodástól az állattenyésztésig) vagy a feldolgozásra (például búzától őrlésig és pékségig, vagy tehéntől csomagolt sajtokig). Ha ezeket megteszik, akkor a román gazdák képesek lesznek biztosítani az ország élelmiszer-önellátását, nyilvánvalóan az élelmiszeriparral együtt. Rövidtávú és középtávú célok elérése érdekében az egyetlen életképes megoldás az állami tőkebevitel közvetlenül a végső kedvezményezetteknek (mezőgazdasági termelőknek). Minden más beszélgetés figyelemelterelés és időpazarlás. A történelem során az Európai Bizottság minden lehetséges módon elbátortalanította a mezőgazdasági termelőknek a tagállamok költségvetéséből nyújtott állami támogatás odaítélését.

A magyarázat egyszerű, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem: mindaddig, amíg léteznek európai támogatások, tisztességtelen verseny lenne, ha az államok saját költségvetésből is támogatást adnának, ellenőrizetlenül és nem egységes módon. Természetesen továbbra is felmerül a kérdés, hogy mit tegyünk, ha a közvetlen kifizetések értéke tagállamonként eltérő, egyeseknél több, másoknál kevesebb. A vita lerövidítése érdekében, Románia az EU-integráció óta eltelt években nem volt képes közvetlenül támogatni gazdálkodóit, kivéve az egyszeri programokat, amelyeket egyébként is be kellett jelenteni Brüsszelben, és amelyek bizonyos esetekben inkább bonyolítottak, mint segítettek.

Következtetés: még ha úgy is döntöttek volna, hogy egy nemzeti stratégia révén a mezőgazdaságot erőteljesen támogatják országos szinten, még ha lett is volna erre pénz, nem tehették volna meg. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi pillanat nagyon fontos. Mivel a COVID-19 válság miatt az Európai Bizottság két hete már jelentős engedményt tett: lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy akár 100.000 eurót is biztosítsanak egy mezőgazdasági gazdaságnak és 800.000 eurót egy élelmiszeripari feldolgozónak.

Még egyszer mondom, Romániának nem lesz meg sokáig a lehetősége arra, hogy közvetlen támogatásban részesítse a mezőgazdasági termelőket, s hogy mindkét célját elérje rövid és középtávon. Honnan pénz?  Nos, bárhonnan, kivéve az egészségügyet és nemzetbiztonságot. Jelenleg még az autópályák sem fontosabbak, mint a mezőgazdasági termelőknek nyújtott állami támogatás. Nos, ha nincs áru, amit szállítsunk, vagy üzemanyag, amit megvegyünk, akkor minek az autópálya? Mennyi pénzt? Legalább egy milliárd eurót az idén, és további egy milliárdot jövőre. Sok? Két milliárd euró a románok élelmezésbiztonságára és a mezőgazdasági termelőink esélyének biztosítása érdekében? Figyelem: a pénzt csak azoknak szabad adni, akik professzionális gazdálkodást folytatnak, függetlenül attól, hogy kisebb vagy nagyobb gazdaságokról van-e szó.

Hogyan lehet folytatni a GDP növelését, ha nem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar révén? Hogyan tudjuk felhasználni a hazatelepített munkaerőt, ha nem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar révén? Hogyan tudjuk fenntartani az életet a román falvakban, ha nem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar révén? Hogyan tudunk biztosítani jó és olcsó élelmet a városi polgárok számára, állandó jelleggel, ha nem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar révén? Hogyan növelhetjük Románia jelentőségét az EU-ban, a NATO-ban és világszerte, ha nem a jövő erős valutáján keresztül, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban előállított élelmiszerek révén?

Nem, a cím egyáltalán nem riasztó, s nem hatásvadász. Ha elmulasztjuk ezeket a célokat, kormányzók, mit gondoltok, mit fognak mondani a gyermekeitek és unokáitok néhány év múlva, amikor esetleg ti már nem lesztek itt, de nekik nem lesz, amit az asztalra tenni, mert ti elmulasztottátok megtenni az első lépést az ország önellátásának  biztosítása felé? Pénzt kell befektetni közvetlenül a mezőgazdasági termelőkbe abban az időben, amelyet az utókor majd úgy ismer, mint az első COVID-19 válság.

Megértettem, hogy a jelenlegi mezőgazdasági miniszter, Adrian Oros populistának nevezte az én megközelítésem, hogy nyilvánosságra hoztam az Európai Bizottság határozatának létezését, és támogattam annak alkalmazását. Lehet, így van, nem mondom, hogy nem. Biztosíthatom, hogy ugyanaz a jóhiszemű újságíró maradok. Jobban szeretek azonban populistának lenni, mert támogatok egy olyan intézkedést a gazdák számára, amely egyszerre életképes és indokolt. Jobb ez így, mint elrejteni, s azt mondani, hogy még nem döntöttek el semmit, és elbagatellizálni ennek hatását

Tényleg, hogyan minősítjük azt a politikust, aki együtt dolgozik az Unirea Kereskedelmi Kamarával, miután a választási kampány alatt mennydörgött? Vagy aki állandóan a nehéz örökséget okolja? Vagy aki félt megváltoztatni a paradicsomprogramot, mint ahogy azt a kormányprogram előírta? Félt, mert rájött, hogy nyilvános tiltakozások lennének a zöldségtermesztők részéről.

Tehát hogy állunk a populizmussal, Adrian Oros miniszter? Az ön és a csapata teljesítménye messze nem elégíti ki a gazdákat. Tegye oda „tanácsadóit”, hogy folytassanak valós konzultációt a mezőgazdasági termelők körében, minden ágazatban, és majd leesik az arcáról a műtéti maszk, amikor meglátja az eredményeket. Kár, nagy kár!