Milyen esélye van a román kutatásnak lépést tartani a nagy konszernekkel? A Gheorghe Nedelcu által az ITC-nél elért eredmények reményt adnak!

Született paraszt – így vallott magáról ’89 előtt Gheorghe Nedelcu (72 éves), aki a külkereskedelemre szakosodva a Mezőgazdasági Minisztérium keretében működő Romagrimexnél az államot képviselve tárgyalásokat folytatott világ magóriásaival szerződéskötés végett, s ezek révén a szocialista Románia a nagy konszernek magjainak szaporítási csomópontja lett, innen Európa felé véve az irányt.

„Németország, Franciaország, Hollandia, Amerika vásárolt. Románia a sokszorosításra szerződött. Jöttek a saját fajtáikkal, mi szaporítottuk, és ők megvették. A vetőmag egy részét Romániában és a szomszédos országokban is értékesítették” – emlékszik vissza Gheorghe Nedelcu az Agrointeligența – AGROINTEL.RO-nak nyilatkozva.

Számára ez az időszak lehetőséget jelentett arra, hogy helyesen mérje fel a vetőmag piac mint nemzetközi üzletág fontosságát, ezért nem sokkal a forradalom után úgy döntött, hogy magánemberként a magvak exportjával próbálkozik. Ezúttal ő termelt, saját kutatási inkubátorában, amelyet 1994-ben indított. Kutatni akart, és tudta, hogy az állami kutatás, amelyet nem támogattak megfelelően, nem tudna versenyezni a multinacionális kutatócégekkel: „Ez valami teljesen normális dolog, és szeretném, ha nagyon egyértelmű lenne, hogy semmilyen módon nem hibáztatom a külföldi és az erős vállalatokat.

Ők a saját politikájukat követették. A kérdés nálunk van, nem náluk. Mert mi nem védtük meg az érdekeinket. Ezért, mert a forradalom után meg voltam győződve arról, hogy a román kutatás gyorsan hanyatlani fog, azt mondtam: «Létesítsek egy romániai kutatóegységet, mert másképp nem tudom, marad-e román fajta ebben az országban». Egyedül, kevés és gyenge erőmből egy kutatás alapú vállalkozást indítottam. Az ITC-t mint romániai kutatóegységet a romániai intézmények elég jól értékelik”.

Romániában egyébként meglátása szerint jelenleg csak 3-4, 100% -ban helyi genetikai termelő létezik, ebből csak kettő foglalkozik a nagy növényekkel: az ITC Seeds és Procera. Jelenleg a Nedelcu portfóliójában lévő ITC Seeds két repcefajtát, három mustárfajtát, két búzafajtát és egy szójafajtát értékesít. A virágok terén két alkotásuk is van, de ezek nem képezik a termelő aktív ajánlatának részét.

Nedelcu tökéletesen érti, hogy milyen körülmények között zajlik tevékenysége; ez egyáltalán nem kedvező a kis, magán kutatócsoportok számára: „A kutatásban nem vagyunk képesek lépést tartani a nagy konszernekkel, még Fundulea sem, nem beszélve rólunk. Úgy döntöttünk, hogy aktívak maradunk a búza, a mustár, a repce és a szója területén. Ezzel párhuzamosan kutatási projektekként ökológiai zöldség- és gyümölcstermékek technológiáin is dolgozunk.

Becsléseink szerint, úgy gondolom, hogy az ökológiai növényekben az ITC által kifejlesztett technológiák alkalmazásával akár 25-30% -kal is magasabb terméshozamot érhetünk el, mint a hagyományos növényeknél, ezeket a módszereket külföldi kutatóegységekkel együttműködve fejlesztettünk ki, ideértve az oroszországi intézeteket is. A genetika globális kontextusa 2020-ban a csúcstechnológia. A klasszikus, terepen történő szelekciós technológiával ellentétben a genetikai szelekciót jelenleg a laboratóriumban végzik. Fogod egy vonal néhány jellemzőjét, behelyezed a számítógépbe, és a számítógép megmondja a kutatócsoportoknak, hogy mely vonalak melyekkel találnak, és ezek közül mely kombináció adhat egy eredményes hibridet.”

Sajnálja a kormány víziójának hiányát, ami miatt zátonyra futottak az állami mezőgazdasági kutatások

„A kilencvenes évek előtt a román mezőgazdaság erőteljes román kutatások eredményeinek örülhetett, ezeket az országban működő intézményekben és kutatóállomásokon végezték. Elsősorban a Funduleára utalok, de voltak más értékes egységek is. A Fundulea egy olyan kutatóegység volt, amelyet a világ minden tájáról ismertek és tiszteletben tartottak, ezalatt nem Srí Lankát értem, hanem a németországi, franciaországi vagy a cseh intézményeket.

Az átmeneti években sajnos a kutatás fejlesztésének lehetősége szigorúan a politikumhoz kapcsolódott, mert ha a 90-es évek előtt a kutatóintézeteknek az igényeikhez igazodó finanszírozásuk volt, a 90-es évek után ezt a finanszírozást egyszerűen lecsökkentették a szükséges minimum, a megélhetési szint alá. Az alulfinanszírozás természetesen egy másik akadályt, a technológiai akadályt idézi elő. Vagyis korlátozni kellett a nagyteljesítményű berendezések hozzáférhetőségét, amely jelenleg a mezőgazdasági kutatás fejlesztésének fő tényezője a géntechnika révén, tehát lehetetlen volt lépést tartani a világ nagy mezőgazdasági kérdéseinek kutatásaival.

Ami még rosszabb, hogy nem csak, hogy nem tartottunk lépést, hanem hogy az, amit a 3-4 kommunista évtized alatt megszereztük ’89 előtt, az elveszett. És két síkon veszett el: egyrészt az emberek szivárogtak el, a legértékesebb kutatók nagyvállalatok útjára léptek, másrészt a genetikai anyag megcsappant, ezt logika nélkül szétosztották nagyon kevés pénzért vagy ingyen”.

’96-ban képviselte Funduleát a kínai tárgyalásokon

Gheorghe Nedelcu csalódása az, hogy az INCDA Fundulea mint állami kutatóegység, figyelmen kívül hagyta a magánegységekkel létrehozható partnerségek lehetőségét. „El kell mondanom, hogy sajnálom, hogy nem működtünk együtt a Funduleával vagy a Fundulea nem működött együtt velünk, ahogy tette azt számos európai kutatási egységgel. Nem sikerült együttműködni és ezáltal használni a Fundulea genetikai anyagát. Ennek hátterében a román ostoba filozófia áll, amely szerint a szomszédomnak ne legyen megvalósítása, akkor se, ha ezzel én is veszítek.

„El kell ismernünk, hogy ez a helyzet. A Fundulea az ITC-hez való viszonyulása annál is inkább érthetetlen volt, hogy az 1990-es évek közepén, amikor már magánszektorban dolgoztam, én segítettem a Funduleát. A Fundulea akkoriban napraforgómag hibrideket adott el Kínának, az én támogatásommal. Emlékszem arra is, milyen kalandjaim voltak Kínában. A Fundulea egy hibrdet adott Kínának, Select volt a neve, amely akkoriban elég jól teljesített. A kínai intézet munkatársai kipróbálták, és nagyon elégedettek voltak, meg is akarták vásárolni, és akkor a Fundulea hozzám fordult, hogy segítsek nekik az eladásban, mert nem volt nekik erre szakosodott emberük. Azt hiszem, ’96-ban volt. És saját költségemre Kínába utaztam, Hubei tartományba, egy Pekingtől 300 km-re délre fekvő városba.

Ott olyan kereskedelmi tapasztalatot szereztem, mint amilyent az arab országokban. Ott voltam egy hétig. Az első 3 napban a csapat folyamatosan változott, folyamatosan érveltünk, hogy miért jó velünk üzletet kötni, de nekik csak egyetlen érvük volt, amelyet napi 100-szor elmondtak, ami egy bizonyos repcére vonatkozó alternatív lehetőség volt. Az összes megbeszélést és tárgyalást én vittem végig. A Fundulea és az Akadémia többi tagja nem volt jártas a kereskedelemben. Kutatók voltak. Ezért kértek fel engem. Abban az intenzív egy hétben tartottam magam az árhoz, mert a kínaiak nagyon alacsony áron akarták megvenni virágunkat, emiatt távoztunk az országból üzletkötés nélkül. A kínaiak annyira mérgesek voltak rám, hogy amikor a kínai-román csoport ellátogatott a tiltott városba, engem a szállodában hagytak.

Egyszerűen nem szóltak nekem. Ami biztos, hogy két hónap elteltével a kínaiak Romániába jöttek, hogy megkössék a szerződést, és mivel a Fundulea számára az volt a kiindulási ár, amiért én harcoltam, végül egy elég jó ajánlatot kapott. Abban a pillanatban megtettem, amit tennem kellett. Meggyőződésből tettem az országomért. És azért tettem, mert Fundulea Romániát jelentette, és mivel ehhez az országhoz tartozom”.

Franciaországba, Németországba és Ausztriába exportált román mustárfaj vetőmagja

4–5 millió eurós kutatási beruházással, egy 620 hektáros, vetőmagtermesztésre és -nemesítésre szánt területtel, 3 kutatóval, 22 alkalmazottal egy termelő, bár nem tesz szert vagyonra a magok eladásából, kis sikereket ér el, amely táplálja a jókedvét. „Tegnap a farmigazgatóm telefonhívást kapott egy ilfovi ügyfelünktől, aki elmondta, hogy most az aszály idején minden szomszédja károsult, de ő, aki tőlünk vett fajtát termesztett, egyszerűen megúszta ezt a csapást”.

Az ITC portfóliójának része a Romániában egyedüli olajrepce. Perlanak hívják, és rendkívül ellenáll a fagynak, és normál körülmények között, sok csapadék mellett   nagyon eredményes. Általában 2 fázisban kell venni. Ha 2 szakaszban veszik, akkor 5 t / ha-t ad, ha nem, akkor valamivel több, mint 3 t / ha. Ez az egyetlen repceolaj fajta Romániában – Perlanak hívják. Ugyanakkor az országban az egyetlen takarmányrepce-fajta is itt van, Diananak hívják. „Kiváló állati eledelnek, és nagyon nagy hozama van, több mint 40 t / ha. A repce mindkét fajtája, amelyek már 12-13 éve a piacon vannak, alacsony erukasav-tartalommal rendelkezik, ami alacsony toxicitást eredményez, így az állatok napi fejadagjának nagy részét teheti ki.”

Gheorghe Nedelcu a Vigo szójabab fajtára is büszke, amelynek öntözés nélkül is 3,5 t / ha a terméshozama, és amelyről a termelő azt mondja, hogy a hozam tekintetében ismételten az első helyek valamelyikén állt a tesztelések során, amelyeket egy Danube Soia  nevű osztrák nem kormányzati szervezet végzett, és amely a szójabab termesztését szorgalmazza a Duna menti termelőegységekben.

A kutató és mezőgazdasági termelő portfóliójában két búzafajta is található, amelyek közül az Iris 30 egy „törpefajta”, kicsi méretű, ellenálló, amely megfelelő technológia alkalmazásával 7-8 t / ha hozamú. Az Iris 12 a másik változat, normál méretű, kiváló aszályállósággal.

Mustár, a kutató gazda zászlóvivője

Az a faj, amely nemzetközi hírnevet szerzett Gheorghe Nedelcunak, a mustár, ezt mint vetőmagot 94% -ban exportálják. A hagyományos exportpiacok Franciaország, Németország, Belgium, Olaszország és Ausztria. A portfóliójában szereplő fajok, mind a fekete, mind a sárga színű fajták gyógy​​hatással vannak a talajra, amelyen termesztették, ezért egyre több és több gazda figyel fel rá: „Romániában egyedülálló fajtáink vannak. Van fonalféreg elleni mustárunk az A csoportból. A mustár jó előkészítő bármi számára. Valójában 3 regisztrált fajta van a piacon: két sárga mustár és egy fekete mustár. A sárga mustárnak jó piaca van Franciaországban és Németországban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a búza előtti mustártermesztés hatására a búza hozama 0,5–1 t / ha körül növekszik. Ennek oka az, hogy vannak olyan fajták, amelyek elpusztítják a talajférgeket.

Ugyanakkor a mustár kibontja a talajt, tehát abszolút jótékony hatású. Romániában a gazdák nem tudják pontosan a mustár hatásait. Valamelyest kénytelenek voltak mustárt vásárolni a zöld növényekhez, az augusztusi-szeptemberi vetésre, de amikor használják, rájönnek, milyen előnyei vannak ”.

Mennyire hatalmas a növénygenetikai kutatás?

Gheorghe Nedelcu tisztában van azzal, hogy túl kicsi ahhoz, hogy jelentős hatást gyakorolhasson egy olyan tevékenységi résre, amelyben az innováció függ a drága technológiáktól és a kutatásba pumpált csillagászati ​​összegektől, de meg van győződve arról, hogy az élelmezésbiztonság jövője a géntechnológián alapuló innovációtól függ. „Egy amerikai szenátor a kilencvenes évek végén azt mondta, hogy Amerikának az élelem, és nem a fegyverek révén kellene uralnia a világot, és én akkor azt gondoltam, hogy megőrült. Arra gondoltam, hogy hogyan tud annyi élelmet termelni Amerika, hogy uralhassa a világot. S amikor a genetikai módosítások elterjedtek a világ legnagyobb termesztő államaiban, akkor megértettem, hogy mire gondolt az amerikai kongresszusi képviselő.

És megértettem, hogy egyáltalán nem volt őrült, mert az a tendencia, hogy 6-10 vállalat monopóliumot szerez a fő növények összes vetőmagja felett. Amikor szinte az összes vetőmag néhány nagyvállalat kezébe összpontosul, akkor már nincs szükség atombombára vagy repülőgépre ”.